(13. rész) A strandon.

Ezzel Jake bekanyarodott a csúszdák felé. Elérkeztünk a kerítéshez. És tényleg az volt, aminek tűnk. Rengeteg magas csúszda és nagy medencék tárultak elénk.

-          Na, itt el leszünk. –szólalt meg Ash.

-          Az biztos. –Vágta rá Andy.

-          Szóval mikor is jövünk ide?

-          Talán holnap? Ha jobb lesz persze az idő, mert mint látszik most is üres az egész.

-          Igen, ez sajna tényleg befolyásoló tényező.

-          Reménykedjünk az idő javulásában.

Ezzel visszaszálltunk a kocsiba, és elindultunk ki a félszigetről. Elhatároztuk, hogy most már csak siófokon állunk meg, hisz már majdnem ott voltunk. Út közben csodáltuk a vizet, hisz végig a parton mentünk. Rádőltem Ash vállára, ő pedig a fejemre, és így utaztunk végig.  Andy a lábára ültette Lindát, és csodálták együtt a csillogó vizet. Jake örömmel vezetett, Jinxx pedig szórakoztatta egy kis gitározással közbe. Igaz, ezzel minket is. CC pedig levette a zokniját, és elkezdte vagdosni a lábkörmét.

-          CC?  - nézett rá Andy értetlenül, mikor a fejének pattant egy körömdarab.

-          Csak unatkozom, és találtam egy csipeszt.

-          És ezt hoztad össze?

-          Igen –mosolygott.

-          Oké… valakinek nincs kedve CC-t szórakoztatni, míg ki nem üti a szememet?

-          Megyünk na. – Szólalt fel Ash.

Ezzel hátrarántottuk az ülésre, és elkezdtük csikizni.

-          Köszi Ash. – szólalt meg Andy.

-          Semmiség.

Ezzel folytattuk az akkor elkezdett dolgot. CC lehasalt az ülésre, Ash pedig a hátára feküdt. Én pedig Ash-re, és nevettünk rajta.

-          Összenyomtok. –kiáltott fel CC.

-          Nem baj..

-          De baj.

-          De hiányzott az őrültködés. –sóhajtott fel Ash.

-          Eddig is megtehetted volna.

-          Eddig csak veled akartam foglalkozni.

-          Együtt is lehetünk őrültek.

-          Jó most már tudom. És leszünk is.

Ekkor azt vettük észre, hogy a kocsi megállt. Andy szólt, hogy megérkeztünk. Felültünk, és kiszálltunk a kocsiból. Először Ash szállt ki, megfogta a lábam, és kihúzott. CC pedig a kezemet fogta, és kivonszoltak.

-          Nem.. mit csinálsz? –kérdeztem nevetve.

-          Azt mondtad, hogy együtt is lehetünk őrültek.

-          Nem így értettem.

-          Ó dehogy nem.

A többiek nevetve néztek.

- Idióták. –állapította meg Andy.

- Az biztos. –felelt rá Linda.

Majd bementünk az udvarra. Ott már letettek a srácok, csak épp egymást vitték be az ajtón. CC vitte Ash-t. Én csak nevettem rajtuk. Bent levágta az ágyra.

-          Állj! Innen hagy folytassa ő.. –kiáltott fel Ash CC-re nézve ijedten.

-          Nem is akartam nyugi.

-          Akkor jó.

Erre odaengedett, én pedig ráugrottam Ash-re. Andyék pont jöttek be.

-          Na, már megint.

-          Nem baj az, legalább elvagyunk.

-          Igaz, ez a lényeg. – ránézett az órára, és meglepődötten tapasztalta, hogy mindjárt hét óra. Sötétedett, viszont nem gondoltuk, hogy így elrepült az idő.

-          Srácok, vacsora! Kezdjünk neki.

-          Már annyi az idő? –kérdezte Jake.

-          Úgy látszik. Én se vettem észre. Jól elvoltunk.

-          Tényleg. –állapította meg Jake is az órára nézve.

-          Kezdjünk neki.

Ezzel elkezdték csinálni a vacsorát. Most Andy és Linda is segített benne. Ash és én addig művelődtünk a srácok ágyán, mint általában. Most gyorsan elkészült a vacsora, mert csak rántottát kotyvasztottak a srácok.

-          Vacsora! –kiáltott be CC.

-          Már? –kérdeztem.

-          Rántotta van.

-          Ja, az más…

Kimentünk, és nekikezdtünk falatozni. Ismét nagyon finom volt a vacsora, jól is laktunk vele. Ezúttal nem mi törölgettünk, mert még ott maradtak a srácok tovább enni. Beültünk tévézni a szobába. Ash és én az ágyon feküdtünk Jake helyén, mert az volt szembe a tévével. Közbe bejött Linda és Andy is. Ők is mellénk ültek fel az ágyra. A többiek ez idő alatt elmosogattak, és törölgettek. Mikor a srácok is kész lettek be akartak ülni mellénk, de már nem volt hely. A saját ágyukról kiszorítottuk őket.

-          Na, ez szép. –mondta Jake.

-          Innen jó a tévé.. bocsi. –vigyorgott Andy.

-          És mi honnan nézzük?

-     Nem tudom, oldjátok meg. –Nevetett Andy, most már velünk együtt.

-          Oké. –sóhajtott fel Jake, és beült Andy elé.

-          Na, nem így értettem!

-          Én meg így értelmeztem.

-          És így én most hogy látom a tévét?

-          Nem tudom, oldd meg…

Erre elkezdtek birkózni az ágyon, felrúgva ezzel minden csipszet, de nem bántuk, csak nevettünk rajtuk. Ash és én ez idő alatt kapkodtuk a ránk hulló csipszet, és egymás szájába rakosgattuk. Jinxx és CC idő közben leült az ágy elé a földre, és onnan nézték a tévét, nem törődve a mögöttük zajló dolgokkal. Az idő ismét telt, nem vettük, észre, hogy éjfél van. Andy még mindig nézte a tévét, a srácokkal a földön, Jake elaludt az ágyon hasalva, mi pedig egymásra borulva. Ash véletlen felébredt egy halk mozzanatra, amit Jake tett álmában. Ránézett az órára, és látta a kései időt, amit az mutatott már akkor. Rám nézett mikor ez tudatosult benne, és meglökdösött gyengén, hogy felébredjek. Én még mindig a karját öleltem, de már ébren.

-          Na! ébredj!

-          Reggel van?

-          Nem, még le se feküdtünk.

-          Hogy-hogy?

-          Tudod, a tévé.

-          Ja, igen. Vége már a filmnek?

-          Már rég. Gyere, keljünk fel.

-          Álmos vagyok.

-          Várj akkor egy kicsit.

Ash felállt, engem óvatosan ledöntve az ágyra, hogy tovább pihengessek, ő pedig előre ment Andyékhez, a földre. Azt hitte még ők nézik a tévét, de mikor odaért tapasztalta, hogy mind ülve alszanak csak úgy, mint mi. Egyenként felköltötte őket.

-          Andy! Kelj fel.

-          Mi van?

-          Éjszaka. Feküdjünk.

Andy ránézett az órára, és rájött, hogy mi történt. Lassan felkelt, Lindát fel nem ébresztve, magát is alig csak vonszolva bevitte a szobájukba. Lassan letette az ágyra, és befeküdt mellé. Egy perc sem kellett az elalvásig. Jake Jinxx és CC is feltápászkodott idő közben. De nem tudtak lefeküdni, mert Ash kiment a mosdóba, engem pedig az ágyon hagyott.

-          És most? –kérdezte Jinxx vakarva a fejét.

-          Megvárjuk Ash-t. Majd ő elveszi.

-          Oké.. de siessen. Itt dőlök össze.

Ash vissza is ért a szobába, és rögtön meglátta a három majdnem összeeső barátját.

-          Nos? Miért nem fekszetek?

-          Egy csomagot a helyünkön felejtettél. – Ash rám nézett értetlenül, majd leesett neki.

-          Ja, bocsi. Igen, ez az én tulajdonom, legközelebb nem fordul elő. –nevetett, majd óvatosan magával vitt.

A srácok ez idő alatt bedőltek a már most üres ágyukba, és már aludtak is. Ash letett, betakargatott, majd mellém feküdt. Hamar elaludt ezek után. Telt az idő, éjszaka nagy szél támadt. Ez a szél kivitte a hideget az országból. Reggelre már sütött a nap, egy felhő sem volt az égen.  De ezt mi még nem észlelhettük reggel, mert majdnem délig aludtunk. Ezúttal mindenki. Az első, aki felébredt az Ash volt. Hisz ő volt éjszaka is a legéberebb. Lassan körülnézett, és bármely ébresztgetés nélkül kiment a konyhába inni egy kávét. Eközben bámult ki az ablakon, és csodálta a szép napsütést. Jake kiment hozzá, és ő is csinált magának egy adag kávét.

- Szia, szép jó reggelt! –örvendezett Ash.

- Mitől olyan jó? –kérdezte kómásan Jake.

- Talán a szép napsütéstől, vagy csak szimplán jó kedvem van, nem tudom.

Jake belekortyolt a kávéba, és egy kicsit felébredt tőle.

-          Na, mindjárt más. Nem megyünk ki a levegőre? Ha mán ilyen szép idő lett.

-          De, menjünk. –és még be nézett rám a szobába egy fél percre, majd elindult Jake után, aki az ajtóból nézett vissza rá.

Andy még egy pillanatra felnézett, és integetett Ash-nek, majd visszafeküdt. A srácok kint leültek a hintaágyra a bögre kávéval, egy szál köntösben.

-          Szóval?

-          Szóval?

-          Mi történt este? Nem emlékszem.

-          Ja, hát elaludtunk a filmen, és én meg felébredtem éjfél körül és helyre pakoltam mindenkit.

-          Igen, valami dereng.

-          Csak ennyi volt.

-          Értem. És szerinted ma megyünk strandolni?

-          Hát, ha ilyen marad az idő, akkor nagyon valószínű.

-          Remélem.

Ebben a pillanatban én is kikandikáltam az ajtón. Ash rám tekintett, és lágyan nevetve mondta:

-          Szia!

-          Sziasztok.

-          Hát te nem alszol?  - beleültem az ölébe.

-          Már nem, de még fáradt vagyok.

-          Akkor feküdj még vissza nyugodtan.

-          Nem tudnék aludni szerintem.

-          Értem a célzást, majd később visszafekszem veled úgy jó?

-          Igen. –mosolyogtunk egymásra.

Közben Andy is felébredt, szinte egyszerre Lindával.

-          Szia drágám! Tudtál aludni?

-          Szia! Igen, bár az este zsúfolt volt.

-          Ash megoldotta. Jó, hogy legalább ő éber volt.

-          Nem volt szerintem, csak eszébe jutott, hogy valakire vigyázni kell. Magától biztos csak simán eldől.

-          Lehetséges, van benne valami.

-          Megyek, kinézek a budira.

-          Oké menj csak.

Ezzel Andy kiment a mosdóba, és ekkorra már CC és Jinxx is a konyhában ültek, teázgattak, és telefonoztak. Bementünk mi is. Felöltöztünk, és kiültünk a többiekhez a konyhába. Andy is visszaért már a mosdóból. Leült hozzánk Lindával együtt.

-          Sziasztok srácok!

-          Szia!

-          Szóval, szép idő van.. hova menjünk a tóhoz, vagy a fürdőbe?

-          Nekem a tóhoz van most kedvem –nyilatkozott Jake.

-          Nekem a fürdőhöz. – Vágta rá CC.

-          Na jó, talán el tudjuk dönteni.  Mi lenne, ha ma a fürdőt próbálnánk ki? Jobban hangzik nem?

-          Na de olyan szép idő van.

-          Igen, ez igaz, de lehet holnap még melegebb lesz. A fürdőt meg már rég óta tervezzük. És amúgy is szabad téri ez is.

-          Hát jó. Talán igazad van.

-          A tóhoz majd megyünk holnap. Jó lesz úgy?

-          Teljesen jó.

-          Ash? Megfelel?

-          Tökéletesen. Igazából nekem mindegy is.. de az nem mindegy, hogy neked megfelel-e. –rám nézett.

-          Nekem meg. Sőt, tetszik is az ötlet. Jól szórakozhatnánk ott.

-          Akkor jól van. Menjünk oda. –Mosolygott Ash Andyre.

-          Ash, borzasztó vagy.

-          Tudom –nevetett.

-          Jól van, akkor legyen a fürdő megszavaztuk. Indulás készülődni.

Mindenki bement a saját ágyához rendet rakni egy kicsit, Andyéknek még öltözniük is kellet, hisz még nem öltöztek át. Gyorsan magukra kaptak valamit, mi addig összeszedtük a strandolós cuccokat. Ash bement a tükörhöz, és igazgatta a haját. Mindenki kész volt már, bent ültünk a kocsiban. Andy körülnézett.

-          Hol van Ash? –kérdezte érdeklődve.

-          Tippelj. –válaszoltam.

Erre Andy kihajolt az ablakon, és elordította magát.

-          Ash gyere el a tükör elől! Indulunk.

-          Megyek.

-          Jó lenne.

Majd kiért, és beült mellém.

-          Mit tudsz a tükörben művelni eddig?

-          Csak igazgattam a hajamat.

-          Úgy is vizes lesz.

-          Addig nem, míg vízbe nem megyek.

-          Ajj Ash… Javíthatatlan. Na, induljunk CC.

Ezzel CC beindította a motort, és már indultunk is. Odaértünk lassan a parthoz, és vártunk a kompra. Sorba kellett állni a kocsival. A komp megérkezett, mi pedig már sorra is kerültünk a kasszánál. A kocsik egyenként gurultak fel a rámpán. Felértünk végre, és ki is szálltunk. Odamentünk a korláthoz nézni a vizet, és a tájat. A hajó közbe elindult, már a tó felén tartottunk.

-          Szép ez a tó. –mondta Andy miközben a szemét takarta a nap elől, ami épp belesütött abba.

-          Igen, szép. – Nézett körül Ash is napszemüvegben.

-          Alig várom már azokat a csúszdákat. –Örvendezett CC.

-          Elhiszem, nekem is megjött a kedvem közbe. –mondta Jake.

-          Na, ugye megmondtam. –szólt közbe Andy.

-          Gyerünk, szálljunk be. – Figyelmeztetett Linda. –Mindjárt átérünk.

-          Menjünk.

Ezzel beszálltunk a kocsiba, és megvártuk, míg a hajó kiköt. Egyenként mentek le a kocsik, csak úgy, mint a felszállásnál. Végül mi is lekecmeregtünk. Elindultunk a már jól ismert úton, a fürdő felé. Az első amit láttunk a csúszdák voltak a hegyek mögül. Ugyan úgy kikandikáltak, min tegnap. Rövid idő alatt odaértünk a kapuhoz. Leparkoltunk, és befelé vettük az irányt. Andy kifizette gyorsan a belépő díjat, mi pedig megkapva a karszalagokat, szaladtunk be átöltözni. Megvártuk egymást odakint. Ash ért ki előbb. Majd mikor én is kész lettem, odaszaladtam hozzá, és átöleltem. Felkapott a hátára, és így vártuk a többieket. Lassan kiértek egyenként.

-          Nos? Merre indulunk? –érdeklődött Ash.

-          Keressünk egy helyet ahol letelepedünk.

-          Oké, mit szólsz a nagy csúszdákhoz?

-          Nekem jó.

Felmentünk a dombra, és a csúszdák melletti füvön terítettük le a plédeket. Egy árnyékos hely volt, néhány fa árnyékában. Alig volt már ilyen hely a strand területén.

-          Indulhatunk? –kérdezte Jinxx izgatottan.

-          Máris, csak még leterítem ezeket. –válaszolt CC kezében néhány pléddel.

-          Szerintem menjünk erre a pirosra itt. –mutatott rá Linda egy cső formájú csúszdára, ami már elég meredeknek és hosszúnak mondható.

-          Rögtön azzal kezdjünk?

-          Igen.

-          Rendbe, te diktálsz. –mentegetőzött Andy.

Elindultunk felfelé a lépcsőn. A második emeletig kellett mászni, mert onnan indult ez a csúszda.

-          Ki megy elsőnek? –kérdezte Jinxx mosolyogva.

-          Én majd megyek! –vállalkozott Jake.

-          Menj, legalább meglátjuk az eredményt. –nevetett Ash.

-          Vicces.

-          Na, menj! Zöld a lámpa.

-          Találkozunk odalent.

Ezzel beült a csőbe, kicsit evezett, míg nem leejtett, de a hajlatban eltűnt hirtelen. Egy erőteljes ordítás hallatszott hosszan, egyre halkulva a csőből.

-          Leért?

-          Nézem.

-          Leért nézd!

Jake integetett alulról a medencéből.

-          Ki jön?

-          Majd mi! –válaszolt Ash.

-          Együtt? –kérdeztem.

-          Együtt!

-          Oké, benne vagyok.

Ash befeküdt, én pedig rá. Elindultunk lassan. Majd mi is eltűntünk a leejtőnél. Végigordítottuk. Az egész olyan volt, mintha végig csak zuhannánk. Ash-el öleltük egymást végig. Az ordítás átment nevetésbe. Végül az utolsó hajlatban megláttuk a fényt a cső végén, és kipottyantunk rajta. Bele a vízbe. Nagyon nagy élmény volt, és tudtuk, hogy még rengeteg ilyen lesz. Mi is integettünk fel a srácoknak. Jinxx következett, majd utána CC. Leértek ők is egyenként, majd már csak Andy és Linda volt hátra. Ugyan úgy csúsztak, mint mi. A végén együtt zuhantak ki a csőből. Most, hogy mindenki lent volt, együtt nevettünk az egészen.

-          Srácok, úgy érzem, ma el leszünk itt. –jelentette ki Andy.

-          Egyetértünk. –felelt Ash.

-          Na, jöhet a következő menet?

-          Persze.

Ezzel mi Ash-el a versenycsúszdákhoz mentünk, Andy Lindával ment még egyet az utóbbin, Jake, Jinxx és CC pedig megkísérelték a két legmagasabb csúszdát a harmadik emeletről. Mindenki nagyon jól szórakozott. Eltelt a délelőtt. Kiültünk a törülközőre, megszáradtunk, majd elmentünk ételért a büfébe.

-          Nézzük meg a parknak ezt az oldalát is. –mondta Andy.

-          Oké, de a gyerekmedencét se hagyjuk ki. –válaszolt CC.

-          Jól van CC, legyen. –nevetett Andy.

Miután befejeztük az evést, elindultunk a hullámmedence felé. Még épp nem ment a hullám, de mi már beúsztunk egész mélyre. Félóránként indult be. Még addig volt öt perc. Ash-el ketten beúsztunk legbelülre. A többiek addig nagyjából középen birkóztak a vízben. Linda Andy hátára kapaszkodott fel ismét. CC pedig a Jinxxére. Jake pedig szimplán rájuk ugrott.

-          Nem fázol? –kérdezte Ash.

-          Dehogy! Pont jó a víz. –mosolyogtam rá.

-          Akkor jó.

Megálltunk egyhelyben egymásnak szembe. Összetettük a kezünket, és összeérintettük a homlokunkat is. Majd felmásztam én is Ash hátára, és kiúsztunk a srácokhoz. Elindult a hullámzás is lassan. Minden ugrásnál felordítottunk. A hullámok két méter fölé emeltek minket. Nagyon élveztük. Eltartott egy darabig, majd véget ért tíz percen belül a folyamat. Kimásztunk a medencéből, és CC kérésére átmentünk a gyerekmedencébe. Sok kis csúszda volt ott, és alagutak úszógumikkal. CC kedvence egy piros kis csúszda volt, amin számtalanszor lecsúszott. Mi addig az úszógumikban üldögéltünk, és lökdöstük egymást. Addig lökdösődtünk, míg véletlen Andy fejjel beleborult a vízbe. Nem maradt el a hatalmas nevetés. CC is nevetett csúszás közben. Ash-el kihasaltunk a sekélyebb vízrészhez. Ráfeküdtem a hátára, és simogattam a csillagokat, amik ott voltak rajta.

-          Mi tetszik? –kérdezte mosolyogva.

-          Te-és ebben a pillanatban nyomtam a hátára egy puszit.

-          Helyes.

Nevettünk, majd közben felkeltünk, és kimentünk a medencéből, mivel a többiek is kifelé indultak.

-          Nos? Most hova indulunk?

-          Hát, későre jár már. Hidegebb lett az idő is, esteledik. Szerintem induljunk haza lassan.

-          Igaz. De kár, pedig szép nap volt.

-          Egyszer mindennek vége.

-          Nem! Van aminek soha. – Ash rám nézett csillogó szemekkel, és átölelt.

-          Menjünk.. –folytatta Andy mosolyogva, közben magához húzta Lindát. 

Összeszedtük a cuccokat, és elindultunk kifelé. Át sem öltöztünk, hisz minek. Kimentünk az ajtón, egyenest a kocsi felé indultunk. Amint odaértünk, be is szálltunk. Kivéve Andy és Ash. Ők még pakolták a cuccokat a csomagtartóba. Mikor ez megvolt, ők is beszálltak. Mikor Ash beült mellém, rögtön átkaroltam, és elindultunk hazafelé. A komp szerencsére hamar megérkezet, így gyorsan átértünk. Onnan már nem sok volt hazáig. Alig 20 perc. El is telt gyorsan. Beértünk siófokra. Megálltunk út közben tankolni, hisz rengeteget autóztunk. Ezt Jake gyorsan lebonyolította. Fizetett, majd rá pár perccel már a kapun gördültünk be. CC leparkolt hátul, mi pedig addigra már bent voltunk a házban. Egy gyors rántottát dobtak össze a konyhában Andyék, mi addig szokásosan fésülgettük egymás haját. A vasalásra viszont most nem jutott idő, hisz gyorsan kész lett a vacsora. Nem is bántuk, mert elég éhesek voltunk. Megvacsoráztunk, majd egy gyors átöltözés után feküdtünk is.

-          Jól kifáradtál.

-          Igen. –felelt Linda Andy mondandójára.

-          Nem is baj, alszunk egy jót.

-          Sok ilyen nap kell még.

-          Lesz, ne izgulj. Örökké együtt maradunk, és minden napunk ilyen lesz.

-          Ígéred?

-          Ígérem.

Ezzel átölelte szorosan Linda derekát, és elaludtak a hosszú nap után. Mi is feküdni készültünk. Persze a srácok megint megelőztek minket, mint mindig. De végül nekünk is sikerült ágyba kerülni.

-          Jó volt ez a nap is.

-          Igen, nagyon. Annyira élveztem a csúszkálást.

-          Ha hiszed, ha nem, nekem a kedvencem az volt mikor a gyerekmedencében hasaltunk.

-          Javíthatatlan vagy. – nevettem.

-          Most miért? Tényleg.

-          Jó, igen, jó volt nem tagadom. Nekem az első csúszás tetszett nagyon.

-          A meredek csúszda?

-          Igen.

-          Mondjuk igaz, azt is élveztem.

-          Holnap már a tóban fürdünk?

-          Valószínű, ha ilyen marad az idő. Reméljük.

-          Na, aludjunk.

-          Jó éjt.

-          Jó éjt drágám. –elmosolyodott, majd behunyta a szemét, és elaludt.

Ismét egy szép napot zártunk. Talán ez volt eddig a legérdekesebb napunk is egyben. De ki tudja, mit hoz még a jövő? Talán egyre szebb és szebb napjaink lesznek együtt. Egy biztos. Összetartozunk.

   Telt az éjszaka, az ég csillagos volt, nem takarta semmi felhő. Vártuk, hogy ismét feljöjjön a nap, és elkezdhessünk, egy újabb közös napot.